Mesefal saját kezűleg

Mikor még a kisfiam kisebb, de azért már nem baba volt, szerettem a szobáját kicsit egyedivé tenni. Egész falat betöltő mesefalat se kifizetni nem akartam, sem pedig nem gondoltam egy hosszú távú megoldásnak. Mesehősök jönnek-mennek, ami ma még menő, az holnapra ciki lesz. Így végül egy kisebb képet festettem a falára. Ez egyedi is, de ha szükséges, könnyen lefesthető. Íme, hogy is készült. 

 1. Az internetről kerestem a kedvenc meséjéből egy képet. Ehhez remek segítséget nyújt a google képkereső szolgáltatása. A bal oldalon megjelenő sávból válasszuk a ki a vonalrajzot, így sok „kifestő” képet kapunk, ezek remekül használhatóak. Lehet mesekönyvből is választani és azt – attól függően, hogy később hogyan akarjuk a falra felvinni a kontúrokat – kifénymásolni vagy bescannelni. A legegyszerűbb, ha van diavetítőnk, és egy kedvenc diakockát választunk, és azt vetítjük ki a falra. 

2. A képet először A4-es méretben kinyomtattam és színes ceruzával kiszíneztem, hogy lássam, milyen színekre lesz szükség (persze ha valaki színes képet használ, ez ki is maradhat).

3. Ezután – kezdő révén – vízfestékkel még mindig A4-esben egy másik kinyomtatott példányt kifestettem. Erre azért volt szükség, mert nem akartam az összes színt megvenni, hanem keverni szándékoztam az alapszínekből és gondoltam, előbb kipróbálom kicsiben a színkeverést.

4. Következő lépés a kép kontúrjainak a falra rajzolása. Erre többféle technika létezik. Lehet a diavetítős képet körberajzolni. Ha tudunk szerezni egy projektort vagy írásvetítőt, azzal is ki lehet vetíteni a falra. Ha egyik sem megoldható, akkor egy kicsit macerásabb a helyzet, de nem reménytelen. Egy fénymásolószalonban ki kell nyomtattatni vagy fénymásolóval felnagyíttatni a képet a kívánt méretre. Ha nem tudnak a kívánt méretben nagyítani, akkor szét kell vágni a képet és a darabokat nagyítani. Utána otthon pausz papírt a képre téve legalább 8B-s ceruzával körberajzolni (tanácsos a pauszt és a másolatot egymáshoz rögzíteni, hogy ne csússzon el a kép), majd a pauszt – rajzolt felével a fal felé – a falra erősíteni pl. celluxal, vagy még jobb a festéshez használatos Tesa festőszalag és a hátoldalán a mintát átrajzolni/satírozni, hogy a lenyomat a falon maradjon. Ha nem eléggé látszik, ceruzával még egyszer át kell rajzolni. Nekem szerencsém volt, a projektoros-kivetítős megoldást választhattam.

5. Már „csak” az marad, hogy a kontúrok között ki kell festeni a megfelelő színnel. Vigyázni kell, mert a bekevert festék elég jól fed, tehát a ceruzával meghúzott vonalak nem látszanak a festék száradása után. Ilyenkor vagy nagyon vékonyan kihagyjuk a kontrúrt (később úgyis át kell festeni) vagy még a száradás előtt átrajzoljuk.

Nyugodtan elég csak az alap színeket megvenni (kék, sárga, piros, fehét, fekete), a többit szépen ki lehet keverni. A gyógyszertárban kb. 30 Ft-ért kaphatók kis tégelyek tetővel, én ezekbe kevertem, így el is tudtam tenni a következő festésig (jó pár napon keresztül készült a kép, sokszor hetes szünetekkel.)

Egy kis színtan a keveréshez:
sárga+kék=zöld
piros+sárga=naracs
piros+kék=lila
kevés kék+piros+pici sárga=barna
piros+fehér=rózsaszín
rózsaszín+pici sárga=bőr szín
kék+pici sárga=türkiz

Ezek természetesen fehér hozzáadásával világosíthatók. Érdemes kísérletezni, a színezőpasztából ezekhez a keverésekhez nagyon kevés kell.

6. A végső lépés a kontúrozás, ezt lehetne festékkel, ecsettel, de egyrészt nincs akkora kézügyességem, se türelmem, időm se igazán, így én egyszerűen vettem egy filctoll készletet és a megfelelő színnel kihúztam a kontúrokat. Szerintem így is jó lett, mindenesetre sokkal könyebb volt kivitelezni.

7. És végül nem marad más hátra, mint gyönyörködni a végeredményben.