Gyep helyett…

Mint az előző bejegyzésemből kiderült, a „kert van értem, nem pedig én a kertért” elv lelkes híve vagyok, ezért próbálom a kertünket úgy kialakítani, hogy minél könnyebben fenntartható legyen. A kert egyik legtöbb energiát, gondozást igénylő növénye a fű. Hetente többször locsolni kell, folyamatosan irtani kell belőle megtelepülő gyomokat (ilyenek pedig mindig vannak), trágyázni kell, legalább hetente nyírni kell, évente szellőztetni kell, ráadásul kényes a napsütésre (illetve annak hiányára), fák árnyékában inkább csak sínylődik. Nem meglepő tehát, ha egy kevés gondozást igénylő kertben szeretnénk a fűvel bevetett területet csak a szükséges mértékben fenntartani. Igen ám, de a telek nem lesz ettől kisebb, mivel töltsük ki az így felszabadult helyet? Például talajtakarókkal. Jöjjön most egy – általam összeállított és abszolút szubjektív – összeállítás a füvet helyettesítő talajtakaró növényekből.

Örökzöld orbáncfű – Hypericum calycinum

Az örökzöld orbáncfű kb. 40-60cm-es maximális magasságot elérő, elterülő habitusú évelő cserje.

Talajtakaróként, cserjecsoportok részeként, valamint sziklakerti növényként is megállja a helyét. A nyár első felében sárga színű virágaival díszít. Egyszerűen nevelhető dísznövény, mely napos, világos vagy félárnyékos helyen, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő nem túl száraz talajban fejlődik legszebben. Rendszeres, mérsékelt öntözést igényel. Tavasszal vissza kell vágni, a virágokat az új hajtásokon hozza, június elejétől július elejéig virágzik. Legyökerező indái segítségével gyorsan terjed, ezért ajánlatos figyelemmel kísérni a növekedését és kordában tartani, ha szükséges.

Kúszó pázsitszulák – Dichondra repens

Bálint gazda nyomán: “A kúszó pázsitszulákból különleges kerti talajtakaró készülhet, ugyanis mindent beborít és elviseli a nyírást, sőt a szárazságot is. Jó talajtakaró növény, gyors növekedésű. Hajtásai legyökeresednek, szára és a levelek fonáka szőrözött. Levelei átellenes állásúak, 12-15 mm nagyságúak. Félörökzöld, a téli hideg mértékétől függően. A talajt sűrűn beborítja, napos helyen 5 cm vastagságban, árnyékos helyen 10-15 cm vastagságban. Magvetéssel szaporítható, négyzetméterenként 5 g mag kell, melyet szórtan, vagy 4-5 csokorban vetnek. Gyorsan kikel, 7-14 nap alatt. Bőséges öntözést igényel (30 mm) de a két öntözés között száradjon meg a földje. Szinte bármilyen talajon jól megél, de legszebb, ha humuszos talajban él. Napos és félárnyékos helyen is szépen díszlik. Elviseli még a -12 C-fok hideget is, de a levele már – 8 C-foknál elbarnul. Öntözést igényel, az időjárástól függően 1 vagy 2 hetenként. A gyomokat rendszeresen ki kell szedni az ágyásából.

Tél végén ajánlatos rövidre visszanyírni, segíteni az új, sűrű levélzet kifejlődését.” (Forrás)

Mezei kakukkfű – Thymus serpyllum

Fásodó szárú, 5-10 cm magas, legyökeresedő hajtásokkal terjedő félcserje. Június-júliusban virágzik, apró, fehér-lila színű virágaival teríti be a területet. Fényigényes, melegkedvelő, szárazságtűrő növény. Télálló, enyhébb teleken a leveleit is megtartja.

Csillagpázsit – Cynodon dactylon

Magyarországon ez a növény inkább gyomként ismeretes, elhanyagoltabb gyepterületeken üti fel a fejét, valószínűleg mindenki találkozott már vele, ha a nevét nem is tudta. Érdekes módon nálunk üldözött gyom, de nemesített változata pl. az USA-ban fűmagként is kapható, “Bermuda grass” néven. Előnye, hogy ellenálló, abszolút szárazságtűrő, bírja a taposást is, rövidre nyírva teljesen “fűszerű”. Egyébként eléggé agresszív növény, legyökeresedve terjed. Az agresszivitása mellett egyetlen hátránya, hogy a hideget mérsékelten viseli el, télen nem túl szép látvány, mivel bebarnul.

Molyhos madárhúr – Cerastium tomentosum

Lágy szárú, alacsony termetű évelő, gyors terjedése miatt talajtakarásra is alkalmas. Levelei hegyesek, szürkészöld színűek; sárga közepű, apró fehér virágait tavasz végén, nyár elején hozza. Igénytelen, jó szárazságtűrő, napfénykedvelő növény.

Kis meténg – Vinca minor

Félörökzöld, kb. 30 cm magas, kúszó évelő növény. Árnyékos és világos helyen is egyaránt jól fejlődik. Mivel félörökzöld (leveleit a hidegebb teleket kivéve megtartja), ezért télen is a kert dísze lehet. Lila színű virágait áprilisban hozza. Vízigénye nem túl magas, de nyáron – a szakirodalom szerint – öntözni szükséges. A kertünkben volt ez a növény, mikor beköltöztünk. Nagy túlélőként vizsgázott, én soha nem locsoltam, ő mégis tartotta magát. 🙂

Kamcsatkai varjúháj (Sedum kamtschaticum)

10-15 cm magas évelő mely bokrosodó, idővel kb. 20-25 cm széles lesz. Virágai sárgák, melyek június-júliusban nyílnak. Napos fekvésbe és laza talajba ültessük, de a szárazságot is elviseli. Alkalmas sziklakertekbe, kőedényekbe, évelőágyásokba. Ezzel a kis sárga növénnyel kapcsolatosan is rendelkezem személyes tapasztalatokkal. A korábbi házunknál a sziklakertből szépen lassan átkúszott a füves területre. Abszolút ellenálló, nem zavarta, ha néha ráléptünk, a fűnyíró miatt sem izgatta magát, egyre alacsonyabban hozott virágot. 🙂 Öntözni soha nem öntöztem. (Mint talán már feltűnt, az öntözés nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé.)

„Micro” fehér here (Trifolium repens var. ‘pipolina’ vagy ‘pirouette’)

Erről a gyephelyettesítőről magyar oldalakon még nem olvastam, a tengerentúlon viszont annál inkább. Nálunk is elterjedt a gyepben a fehér here, sokan küzdenek is ellene kétszikűekre való gyomirtóval. Azonban az több magyar cikkben is olvasható, hogy tulajdonképpen még jót is teszünk gyepünknek azzal, ha a fűmag közé 10-15 %-ban fehér here magot keverünk. Megköti a talajban lévő nitrogént, lazítja a talajt, szabályozza a vízháztartását. (Forrás) Fehér virágaival díszíti is a gyepet (már annak, aki nem gazként tekint rá és nem a katonás rendbe állított fűszálakat szereti) . Ezeket az előnyöket szem előtt tartva került kinemesítésre az angolul „Microclover” nevű változat, amelynek levelei sokkal kisebbek a hagyományos fehér here leveleinél, ritkábban virágzik, ugyanakkor ugyanolyan jól tűri a taposást és a napsütést. (Forrás) Ezzel a micro változattal kapcsolatosan nincsenek tapasztalataim, de a „hagyományos” fehér herével igen. Szintén a korábbi házunknál erősen elszaporodott a fű között. Szó, ami szó, jól bírta a szárazságot, a nyírást-taposást, zöldellt egész nyáron, még a legnagyobb melegben is. Viszont gyorsabban nőtt, mint a fű, gyakori nyírást igényelt.

Ezek közül néhányat nemsokára a saját kertünkbe is telepítek, hamarosan jövök a személyes tapasztalatokkal.

(Nem vagyok hivatásos kertész, a kerttervezést, kertészkedést abszolút hobbiszinten űzöm, lehet velem egyet nem érteni a fentiek kapcsán. 🙂 )

(Képek forrása a képre kattintva.)