Betonpadló: csiszolt beton, dekorbeton, mikrocement és társai – mi a különbség és melyiket mikor használd

A mostani betonpadlóról szóló bejegyzéshez is a saját életünk adta az inspirációt. Bár mi a “jövőre már tényleg felújítunk” kategóriába esünk sajnos már évek óta, ez nem akadályoz meg abban, hogy folyamatosan járassam az agyam, hogy hogyan szeretném kialakítani később az otthonunkat. Ez az évek óta húzódó gondolkodás viszont azzal jár, hogy én is sokat változom, így az ízlésem is, és amit favoritnak gondoltam néhány éve, az már nem annyira a kedvenc. (Bár szerencsére annyit nem változott az ízlésem, hogy ha elkészült volna sem szeretném szétveretni, de most másképp gondolnám.) Alapvetően próbálok a drága, tartós dolgokban (beépített vagy drága bútorok, burkolatok) a trendektől elszakadni és inkább semlegesebb alapokat kialakítani, hogy ezáltal az enteriőr időtálló legyen. Ezért például nem vagyok híve az elmúlt években oly trendi cementlapoknak – bár kétségtelenül gyönyörűek – nagyon erős mintázatúak, így ki fognak menni néhány év alatt a divatból. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy ha valami nagyon erős színű vagy mintájú, azt az ember hamarabb megunja, mint a semlegesebb tárgyakat, így ezekkel érdemes csínján bánni drága dolgok esetén. Korábbi elképzelésem az volt, hogy fa burkolatot szeretnék az egy térben lévő konyha-étkező-nappaliba, illetve – mivel fát félnék a konyhában használni – ezért a fára megszólalásig hasonlító vinyl mellett tettem le (még tavaly is) a voksom. Aztán az elmúlt pár hónapban még rágtuk kicsit az alaprajzot és a jelenlegi felállás szerint nem lenne teljesen egyben a nappali a konyha-étkező résszel, így nem jelentene problémát, ha burkolatváltás van a kettő között. Furcsa ez, de valahogy pusztán attól, hogy másképp szerveznénk a tereket, más a stílus, amit hozzá passzolónak érzek. (Az alaprajzi módosításokról majd egy későbbi posztban.) Így történt, hogy letettem a fa padlóról. A padlólapokat túl unalmasnak érzem ide, ráadásul utálom, hogy a fuga hamar elkoszolódik. Így kezdtem körbenézni a homogén felületek (konkrétabban a műgyanta vagy a betonpadlók) háza táján. Ami szóba jöhetne: műgyanta, csiszolt beton, dekorbeton. Nézzük meg ezeket, melyik mit takar, és mik a jellemzői.

Műgyanta: Öntött padló, vagyis folyékony halmazállapotban kerül a padlóra, több rétegben, 2-5 mm-es vastagságban. Korábbi (megfelelő stabilitású) padlóra is tehető, így akár meg is spórolhatjuk a bontással járó kiadást és koszt (figyeljünk rá, hogy ekkor a burkolat szintje magasabban lesz, ez az ajtóknál vagy a gépészeti kiállásoknál okozhat problémát). Összefüggő felületet ad, amely nagyon könnyen takarítható. Többféle színben/mintázatban és felületi fényességben előállítható. Hátránya viszont, hogy nem olcsó, illetve, hogy könnyen karcolódik (polírozással megszüntethető), valamint UV hatására sárgulásra hajlamos.

Ez is tetszett (nem a magas fényű változat), de miután kiderült számomra, hogy mennyire könnyen karcolódik, letettem róla. (Jelenleg a konyha-étkezőbe és az előszobába keresek burkolatot, így ezt a magas igénybevétel miatt nem merem bevállalni). 

Következő lehetőség a csiszolt betonpadló. Itt a megfelelő (!) minőségben előállított betonpadlót csiszolják fel. Ennek felszíne nem lesz teljesen egyszínű, a betonban lévő kavicsok látszani fognak (játszhatunk azzal, hogy milyen sódert adunk a betonhoz). A betont száradás után csiszolják, polírozzák, ettől függően lesz a felület magas vagy selyemfényű. A felület kialakítását követően impregnálással teszik tartósabbá a burkolatot. Tisztítása semleges vagy enyhén lúgos szerrel történhet. Ennek a burkolatnak a hátránya, hogy idővel repedések keletkezhetnek benne, el kell dönteni, hogy kinek fér ez bele. 

Dekorbeton: Ebben az esetben nem a beton aljzatot csiszolják fel, hanem egy 2-4 mm-es bevonatot kennek a beton aljzatra, 1, 2 vagy 3 rétegben. Az elnevezés cégenként változik, attól függően, hogy melyik cég milyen termékekkel dolgozik (polirbeton, glettbeton, mikrocement, microtop stb.). Ez persze a minőségre (és az árra is) is hatással van. Az eljárás nagy előnye, hogy meglévő burkolatra is felkenhető. A felszíne a felhasznált anyagtól függően lehet “mákos”, “felhős” vagy teljesen homogén. Mielőtt döntenénk, mindenképpen az adott cégnél nézzünk meg egy mintát, hogy biztosan azt kapjuk, amit szeretnénk. Előnye, hogy könnyű tisztán tartani, vizes helyiségekbe, akár zuhanyzóba is tehető, nem nagyon vízkövesedik. Tisztítása ennek is ph semleges szerrel történhet (a domestost el kell felejteni, mattulást okozhat). Ez a burkolat is sérülékenyebb, mint egy greslap, egy bútortologatásnál karcok keletkezhetnek rajza. Ajánlatos 3-6 havonta waxxal kezelni a nagyobb ellenállás és a felületi karcok eltüntetése érdekében. Viszont felújítható, a kivitelezést végző cég tudja a waxxal el nem tüntethető sérüléseket javítani.

A beton egy hideg hatású anyag így nagyon kell figyelni, hogy az enteriőr megőrizze otthonosságát, melegségét. Mi az, ami segíthet ebben?

• Természetes anyagok használata. Szinte kötelező fát használni mellette. Nagyon jól oldja a beton ridegségét, de minden más természetes anyaggal (szőnyegben, kiegészítőkben) hasonló hatást érhetünk el.
• Növények. Ez minden enteriőrnek jót tesz, életet, melegséget visz bele, a fenti burkolatok mellé különösen szükséges.
• Textúrák: Használjunk többféle textúrájú anyagot, oldjuk a beton hidegségét szőnyegekkel (pl. kilim, szizál), kiegészítőkkel.
• Színek: Ha nem akarunk monokróm enteriőrt (pl. szürke beton, fehér/fa bútor), bátran használjunk színeket. A beton egy elég semleges alapot ad, sokféle színnel társítható.
• Stílus: Remekül passzol az ipari és a modern stílusokhoz, eklektikus enteriőrökben is jól mutat (pl. bohémmel, rusztikussal kombinálva)