5 tipp a kacatmentes, rendezett otthonért

Covidnak hála otthon töltöttem egy hetet és így végre volt időm végigmenni az EGÉSZ lakáson, pincétől a padlásig és kiszelektálni, átnézni a cuccainkat. Sőt, nem csak átnéztem őket, hanem meg is hirdettem azokat, amelyek erre érdemesek, és a többi feleslegesnek is helyet találtam (Cseriti, lomtalanítás, könyvtár stb. A felesleges holmik elhelyezéséhez ebben a cikkben találsz iránymutatást.). Nekem soha nem okozott gondot megválni a nem használt cuccoktól, de ez már nem mondható el a családom közelebbi és távolabbi tagjairól. Bár NAGYON sokat fejlődtek ezen a téren. A férjem például most már csak néhány darabot vett ki a feleslegesnek ítélt kupacból. A küszöbön álló, felújítást megelőző költözés nagy segítség és hajtóerő nekünk a szelektálásban, nem mindegy, hogy hány négyzetméter raktárat kell bérelnünk a holmijainknak. Ami bizakodással tölt el, hogy a kidobásra ítélt cuccok 95 %-a vagy lestrapált gyerekholmi (elkerülhetetlen) vagy nem általunk vásárolt, hanem valamikor ajándékba kapott, de nem túl értékes tárgyak voltak. Az “eladandó” kupacban már több az, amit mi vásároltunk, de remélhetőleg, ezeket el fogjuk tudni adni, illetve ami külön nagy örömet okoz, hogy mindegyik 5 évnél régebbi. Az elmúlt 3 évben kezdtem foglalkozni azzal, hogy megpróbáljam a nem használt tárgyakat minimalizálni, azóta szerencsére nem is halmozódtak fel ilyenek. Mostanában nagy divat a minimalizmus, a minimalista otthonra való törekvés. Én soha nem vágytam minimalizmusra, engem nem elsősorban a sok tárgy zavart, hanem a sok NEM HASZNÁLT tárgy. A fiam sokszor szokta mondani, hogy “Anya, te mindent eladsz!” (Ő pont az ellentétem ebben, igazi gyűjtögető típus.) Nem, én nem MINDENT adok el, csak azoktól a holmiktól válok meg, amiket nem használunk, nem szeretünk . Most mutatok néhány olyan tippet, ami segíthet ahhoz, hogy a te otthonod is kacatmentes és rendezett legyen.

Selejtezés

Ez az alapja mindennek. MUSZÁJ. Igenis végig kell menni az egész lakáson és el kell dönteni, hogy mi az, ami megy és mi az, ami marad. Persze tudom, ezt könnyű mondani, de aki nem olyan típus, annak nehéz megtenni. Nézzük, mi az, ami segíthet az elhatározásban:

1. Döntsünk az alapján, hogy mi az, ami örömet okoz és mi az, ami nem?: Akinek nehéz a selejtezés, nagyon ajánlom olvasásra Marie Kondo: Rend a lelke mindennek című könyvét. Amit a selejtezés kapcsán megfontolandó belőle az az, hogy egy tárgyat csak akkor tartsunk meg, ha az örömet okoz nekünk. Ne tartsunk meg például ruhadarabokat azért, mert majd hátha felvesszük, ha már a kezdetekkor sem volt ideális a színe vagy szorít valahol. Higgyétek el, annyira felszabadító érzés úgy állni, a szekrény előtt, hogy bármit felvehetek, nem kell válogatni, hogy ez egy kicsit szorít, az pedig nem is tetszik annyira. Hiszen ha nem kényelmes egy ruhadarab, úgysem azt fogod választani a reggeli készülődésnél.

2. Mennyit ér nekünk egy adott tárgy? Valamikor azért válunk meg nehezen egy tárgytól, mert értékes és nem akarjuk elkótyavetyélni. De mennyit is ér nekünk egy tárgy? Például mi kaptunk egyszer ajándékba egy drága, minőségi kávéfőzőt. Tegyük fel, hogy belekerült 50.000 Ft-ba. Mennyit ér ez nekünk? Ha rendszeresen használnánk, azt mondanám, ér nekünk 50.000 Ft-ot, hiszen nagyon finom kávét főzünk vele nap, mint nap. De a tény az, hogy egyáltalán nem iszunk főzött kávét. Viszont tároljuk a kávéfőzőt. Ha úgy vesszük, az új építésű házak négyzetméterét manapság átlagosan olyan 400-500.000 Ft-ért építik fel. Tehát nekem egy négyzetméternyi cucc tárolása legalább 400.000 Ft-ba kerül, plusz a helynek a fűtése, hűtése, világítása, plusz a munkaórám a takarítással, pakolással. Tehát egy nem használt kávéfőző nemcsak hogy nem ér nekem semmit, de egyenesen költségem is van vele, nem is kevés. Míg ha eladom a kávéfőzőt, még bevételem is keletkezik. 

3. Számoljunk le a lelkiismeret-furdalással! Sokszor azért nehéz megválni valamitől, mert kaptuk valakitől és ezért lelkiismeretfurdalásunk van miatta, hogy “kidobjuk”. Egyrészt nem kidobjuk, hanem ahelyett, hogy mi kerülgetnénk, és folyamatosan azzal a negatív érzéssel néznénk rá, hogy ezt is kaptuk, de mennyire nem tetszik/nem hasznos/használnom kellene, keresünk neki egy új tulajdonost adományozás vagy eladás útján, aki örülni fog talán neki, aki tényleg szívesen használja. Nem az lenne az ajándékozás lényege, hogy örömet okozzunk a másiknak, hogy tudja, gondoltunk rá? Az ajándék már betöltötte a szerepét akkor, mikor átadták azt, valószínűleg az ajándékozó is azt szeretné, hogy nekünk örömet okozzon, egy nem használt tárgy csak negatív érzéseket ébreszt, örömszerzés helyett. Persze az ajándékozó esetleg szembesülhet vele, hogy nem jól választott, nem ismer eléggé minket, hiszen olyan ajándékot adott, ami nekünk nem kell. De legyünk már felnőttek, ez az ajándékozóról szól, neki kell ezzel megküzdenie, nem nekünk kell az ő esetleges negatív érzései miatt saját magunkban lelkiismeretfurdalást táplálnunk és felesleges kacatokkal együttélnünk. Én azt vallom, hogy ha adok valakinek ajándékba valamit, nem sértődök meg, ha túlad rajta. Adni a legjobb szándékkal adok, de hát van, amikor nem jön be. Mivel tudom, milyen lehangoló kacatokkal együtt élni, ezért nem sértődöm meg, sőt, örülök neki, hogy ha valami megválik egy tőlem kapott tárgytól, ha nem pont erre vágyott. Inkább, mint hogy minden egyes alkalommal, mikor ránéz, az jusson eszébe, hogy ez az ajándék mennyire felesleges volt.

4. Majd jó lesz még valamire. Ez nagyon sokszor érv szokott lenni. De gondoljuk végig, ha most lenne szükségünk arra a tárgyra, amit mondjuk tárolok 5 éve és 5 év alatt nem használtam, 1. mennyire könnyen tudnám beszerezni? 2. Tudnám-e helyettesíteni valami mással? Általában kiderül, hogy egy pár száz forintos dologról van szó, ami viszonylag könnyen pótolható, ezért nem éri meg sok felesleges holmit tárolni, különösen a mai ingatlanárakat figyelembe véve.

5. Szelektáljuk az emlékeket. Másik érv, amivel a kisördög meggyőzhet, hogy valamitől ne szabadulj meg, az az, hogy emlékek fűződnek hozzá. Ezért sokan elteszik a gyerekek pici babaruháit, cipőit, ovis rajzait, készített tárgyakat, fényképeket, utazási emléktárgyakat stb. Nem azt mondom, hogy nem kellenek ilyenek, hiszen az életünket a boldog emlékek teszik teljessé, jó érzés ezekre visszagondolni az adott tárgyat kézbevéve. De legyen ennek egy határa, sokkal jobb, ha van néhány ilyen nagy érzelmi értékkel bíró tárgyunk (gyerekrajzunk, ruhánk stb.), mint ha van 50, amit sem áttekinteni, sem tárolni nem lehet. Válogassuk ki a legemlékezetesebb tárgyakat, a többiről szükség esetén készítsünk képet, majd adjuk adományba vagy – igen – dobjuk ki.

A bejegyzés következő részében ahhoz adok ötleteket, hogy ha már egyszer túl vagyunk a szelektáláson, milyen szokások segíthetnek a kialakított rendet fenntartani.