Bár alapvetően lakberendezési blognak szánom ezt a blogot, de tavasz van, ilyenkor elkap a gépszíj, így megint egy kertes bejegyzés következik; nézzétek el nekem.

Minden tavasszal, mikor már ébred a természet, engem mintha megcsípett volna valami, kertezek folyamatosan. A kertünk még erősen a kialakítás/átalakítás fázisában van. Addig nem akartuk teljesen rendbe tenni, míg a felújításon túl nem vagyunk, tapasztalataink szerint a munkások nem lesznek (sokszor nem is lehetnek) tekintettel a fűre vagy a virágágyásokra. Így eddig leginkább csak ritkítottuk/átültettük azt, amit az előző lakó itt hagyott. Ez azért nem volt kevés munka. Elődeink kb. úgy ültettek, hogy megláttak egy nekik tetsző növényt a kertészetben és azt valahová random módon elültették a kertben. Ezért aztán pl. a gyepben voltak csak úgy cserjék vagy virágcsoportok. A kert közepén volt pl. egy lugas, úgy, hogy nem lehetett máshol, csak kert végében átmenni egyik oldalróla másikra. Ezt hamar megszüntettük, nehéz volt így labdázni a gyerekkel. 🙂

Ezt követően minden évben alakítgattam/alakítgattunk rajta egy kicsit (én vagyok a kertész a családban, a férjem segédmunkát vállal, ha szépen megkérem 🙂 ). Idén is több átalakítást tervezek, most egy árnyékos sarok kapcsán kezdtem el ötletelni.