Újra itt… Felújításunk rövid története

Hát, nagyon eltűntem. Nálunk már évek óta az volt a mondás: jövőre felújítunk. Sokáig terveztük, az alaprajzot rengetegszer átrágtuk. Aztán mindig közbejött valami, ami miatt ez megint „jövőre” tolódott. (Ha egy lakásfelújításra szeretnél felkészülni, ezt a bejegyzést ajánlom.) Mígnem egyszer csak eljött a nagy pillanat: belevágtunk.

Korábban úgy gondoltam, majd lépésről lépésre megörökítem a felújítás történéseit itt a blogon, de aztán annyira elsodortak az események és az egyéb tennivalók, hogy nem győztem dokumentálni. Azért majd utólag szentelek néhány bejegyzést a folyamatnak, akár tanulságképpen is hasznos lehet.

Hol tartunk most: 2021. február 6-án kiköltöztünk és augusztus 21-én vissza tudtunk költözni. Közben szétvertük, átalakítottuk, megszépítettük és azóta örülünk neki. 🙂 

Azért vannak/voltak viszontagságos pillanatok. A beköltözés előtt másfél hónappal még elég reménytelennek látszott a helyzet, aztán csak egyszerre minden megváltozott… Ennek elmesélem a történetét.

Hogyan sikerült időben visszaköltöznünk

Szokásos nyári elfoglaltságunk a gyerkőccel, hogy vonatkozni megyünk. Mivel nagyon szereti a vonatkozást, olyan helyeket nézünk ki, amit egy nap alatt meg tudunk járni vonattal oda-vissza. Így történt, hogy egy júniusi nap Zebegény felé vettük az irányt. Nincs messze, vonattal egy óra. De mit tudunk ott csinálni sétáláson kívül (a túrázás a fiamnál nem jön szóba, mint program)? Hát nézzük meg a Hajózástörténeti Múzeumot! Fiú gyerek lévén nem kellett sokáig győzködnöm. A múzeum nagyon érdekes volt, de ez még nem lett volna hatással a lakásfelújításunkra. Viszont van található a múzeumben egy varázslóbot, ugyanis nem csak hajózással kapcsolatos tárgyak vannak kiállítva, hanem távoli tájakról begyűjtött emlékek is. A tulajdonos (?) hölgy elmesélte, hogy a varázsló botnak bizony varázsereje van. Megfogva kell kívánni valamit, ami aztán egy éven belül teljesül. Nem lehet hosszú, boldog életet és ilyesmit kívánni, hanem konkrét kívánságnak kell lennie, olyannak, amit viszonylag rövid távú (tekintettel az egy éves határidőre). És természetesen nem szabad elmondani senkinek, míg nem teljesül.

Én ekkor úgy voltam vele, hogy akkor feladom a leckét az Univerzumnak és azt kívánom, hogy szeptemberre költözzünk be. Ekkor olyan állapotok voltak, hogy a villanyszerelés jó része hiányzott, villanyszerelőnket éppen három hete nem tudtuk elérni, a gáz még nem volt visszakötve, burkolatok és persze a festés még hiányzott, és a munkások két hét szabit terveztek be még a nyárra, a beltéri ajtókat szerelők szintén szabira mentek egy időre és egyébként is több hét volt a legyártás. Nem voltak alapvető bútoraink (ágy és konyha pl.) és le volt foglalva az egy hetes nyaralásra a szállásunk. De az Univerzum nem adta fel:

• a villanyszerelőnk előkerült és – igaz sok telefonálgatás és nógatás után, de – befejezett minden, a beköltözéshez szükséges szerelést;
• a festők is tudtak ránk időt szakítani
• az IKEA-ban is volt raktáron az ágy, amit kinéztünk
• a nyaralást le kellett mondanunk a gázszerelés miatt (ősszel azért bepótoltuk)
• egy családi beszélgetés alkalmával a Fiúk (férjem és a fiam) – őszinte megdöbbenésemre – kijelentették, hogy nekik a beltéri ajtók hiánya nem számít, de szeretnének visszaköltözni (a felújítás ideje alatt anyukám lakásában laktunk, ami egyrészt kicsit szűkös volt, másrészt az iskolába való ingázás is igényelt némi logisztikát)

Így történt, hogy augusztus 21-én visszaköltöztünk, a még nem teljesen kész lakásba. Nem volt konyhabútor, csak hordozható főzőlap, illetve a mosogatógépet bekötötte a vízszerelő, de mosogatónk csak egy hónap múlva lett (konyhabútor még később, de ez egy külön történet).

Nem volt kész a tapétázás, a beltéri ajtók, az ajtók melletti falburkolás a fürdőkben (mivel azt kértem, hogy a burkolat zárjon rá az ajtófélfára). De otthon voltunk (bár az első pár hétben úgy éreztük, mintha egy szálláshelyen lennénk).

És hát a kert…

Egyrészt szellemi felkészülés zajlott az elmúlt időszakban, hivatalosan is kertépítő lettem. 🙂 2020-ban annyi történt a kertünkben, hogy a gyepterület vonalát kialakítottam, leraktam a szegélykövet, feltöltöttem földdel, ahol szükséges volt és bevetettem ősszel fűmag és fehér here keverékével. (Nem célom pihe-puha pázsit kialakítása, könnyen gondozható zöld felület létrehozása a cél.)

Az ágyások helyét is megtisztítottam, de mivel szeptemberben már „iskolába” jártam, nem maradt időm beültetni vagy legalább lefedni geotextillel, mulccsal. Meg is lett az eredménye. Tavasszal embermagasságú pipacs és egyéb gyomnövény borította az ágyások helyét. Kiszedtem, nyárra más nőtt a helyére.

Ekkor kicsit elengedtem ezeket a területeket, mondván, majd ősszel helyrehozom. Mivel nem laktunk a házban, nem maradt kapacitás a gyomlálásra.

(A további kertépítésről és tapasztalatokról majd egy következő bejegyzésben mesélek.)