Kertlátogatás – egy angol kertben jártam

Szerencsére mostanában már többször lehet belebotlani kertlátogatásokba, amelynek során a kert tulajdonosa idegeneket is beenged az általa létrehozott kertbe, meg lehet csodálni mindenféle szépséget és természetesen kérdezni, beszélgetni is lehet róla. Ennek külföldön már régebbi hagyománya van, az utóbbi években már nálunk is van kereslet és szerencsére kínálat is.

Ma egy ilyen kertlátogatáson jártam Miklósnál, Pilisszentkereszten. Már egy ideje követtem az oldalát a Facebookon, így nagyon megörültem, mikor a járvány elmúltával újra szabaddá vált kertlátogatások szervezése, rögtön le is csaptam egy június végi időpontra.

Miklós kertje – elmondása alapján – 6 éves, építkezésük után gyakorlatilag a nulláról ő alakította ki (egy kicsit azért előnyben van, tekintettel arra, hogy kertészmérnök a szakmája 🙂 ). Nagyon közel áll hozzá az angolt stílus, a kert tervezése során is ezt tartotta szem előtt. Már korábban is láttam a kertről képeket, így meglepetésként ért a helyszínen, hogy igazából nem nagy, „mindössze” 800 négyzetméter, de a gondos tervezésnek köszönhetően teljesen belesimul a tájba és a szomszédos kertekkel szerves egységet alkot, így sokkal nagyobb érzete van az embernek (ehhez azért szerencse is kell, hogy a szomszédból csak a fák látszanak, nem pedig egy több emeletes épület).

Amellett, hogy az angolkertekre jellemzően a környező tájjal szerves egységet alkot, a növények 80 %-át az évelők adják. Kevés munka, sok élvezet, hiszen egyszer kell őket elültetni, és az év eleji karbantartáson kívül sok törődést nem igényelnek (természetesen a rendszeres öntözésen felül).

Kanyargós gyep vezet a kert egyik végéből a másikba, ami olyan puha volt, hogy az ember megáll a szélén és elgondolkodik, rá merjen-e lépni cipővel. Miklós elmesélte, hogy annak idején gyepszőnyeget telepített, gyomirtót nem használ, ellenben évente háromszor juttat ki tápanyagot és a locsolásról az öntözőrendszer gondoskodik. Ja, és persze az éve eleji fűszellőztetésről és a háromnaponkénti fűnyírásról sem lehet elfelejtkezni.

Természetesen nem maradhattak ki a kertből a rózsák sem, ebből is többféle található. Miklós elmesélte, hogy a rózsák kiválasztásánál figyelt arra, hogy betegségeknek ellenálló rózsafajtát válasszon, így maximum a levéltetvekkel gyűlhet meg a meg a baja (ez a probléma viszonylag könnyen kezelhető), de gombabetegségek nem szoktak támadni.

Nekem nagy élmény volt ebben a kertben járni, szeretnék majd ősszel és tavasszal is ellátogatni, ha lesz rá lehetőségem, biztos, hogy akkor is egy teljesen másik arcát fogja mutatni. Külön öröm volt, hogy egy szakembertől lehetett kérdezni, ötleteket kapni. Ami számomra például nagy segítség jelenleg, hogy megnyugtatott, nyugodtan vágjam vissza a kertünkben lévő, kicsit már nagyra nőtt ámbrafát. Nála az összes fa ilyen módon kordában van tartva, mert nem szeretnék, ha a kilátást elvennék a nagyra növő fák, és ez viszont nem látszott rajtuk, nem volt „megcsonkított” érzésem, mint amire számítanék, ha tudnám, hogy tavasszal bizony akár egy méteres visszavágásban is részesülnek.